Tesztoszteron eMagazin
A hatékony táplálkozás 7 aranyszabálya
Nézz körül a táplálkozás tudományának világában! Egy kissé zavaros ugye?
Ellentmondásos tanácsok tömege mindenfelé, és te már kezdesz elveszni a sűrűjében. Azon töprengsz, hogy van-e egyáltalán valaki, aki tudja, hogy miről is van pontosan szó, és hogy a szakértők fognak-e valaha is egyetértésre jutni. Már az is eszedbe jutott, hogy a makacs zsírrétegtől sem tudsz valószínűleg megszabadulni egy táplálkozástani és biokémiai diploma nélkül.
 |
Akkor mi is az igazság? Miért ilyen zavaros ez az egész? Miért esküszik az egyik szakértő a magas fehérjetartalmú diétára, míg egy másik a magas szénhidrát- vagy magas zsírbevitelt hirdeti? Valamint mit is jelent pontosan az, hogy magas fehérje, szénhidrát, illetve zsírbevitel? Miért tanácsolják azt bizonyos szakértők, hogy a táplálékainkat az anyagcsere fajtánk, vércsoportunk, vagy felmenőink és genetikánk alapján kell megválasztani?
Egyes szakértők azt javasolják, hogy táplálkozzunk egy Neander-völgyi ember módjára, mások azt, hogy úgy mint egy vizigót, vagy viking. De legtöbben miközben a tökéletes táplálkozást űzik, hajszolják, végül elvesznek az információk dzsungelében és végeredményben a modern nyugati mintára táplálkoznak - és jobban hasonlítanak már egy szumó versenyzőre, mint egy szamurájra.
Manapság a szakértelem "hangzavarában" az igazság tiszta hangja belevész a szakértők zajongásába. Ránézésre úgy tűnhet, hogy a mai táplálkozástudomány meglehetősen fejlett. Elvégre korábban még soha nem állt ennyi táplálkozási információ a rendelkezésünkre. Több pénzt költenek a táplálkozással kapcsolatos kutatásokra, mint a történelemben korábban bármikor. Napról napra lenyűgöző felfedezések születnek e területen. Táplálkozási szakértők tucatjai emelkednek ki kiválóságukkal. És mindeközben tanúi lehetünk az egyre magasabb fokú elhízottságnak, és ezzel párhuzamosan egyre növekszik a táplálkozással kapcsolatos betegségek száma (cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek, X-szindróma), valamint a helytelen táplálkozással összefüggő halálozások száma.
A probléma egyik vetülete, hogy az információk nagy része még nem érte el azokat az embereket, akiknek szükségük volna rá. Az is baj, hogy még ha el is éri őket az információ, gyakran nem hasznosítják azokat. De természetesen a probléma sokszorosan összetett - valószínűleg jóval több oka van, mint amit én most itt fel tudnék sorolni.
Mennyi információra van még szükségünk?
A furcsa az egészben az, hogy sok ember úgy próbálja megoldani a problémáit, hogy még több információt keres. Tudnak már mindent és mégis többet akarnak. Ha van valami, amiben teljesen biztos vagyok, akkor az az, hogy nem az információ hiánya az, ami meggátol minket a céljaink elérésében. Már most is tudunk mindent, amire szükségünk van. Gyakran a valódi probléma nem a túl kevés információ, hanem a túl sok!
Az összes alapvető szabály, amit tudnod kell az egészség és az optimális testfelépítés eléréséhez már ismert, ahogy ismert volt már sok évvel ezelőtt is. Sajnos azonban, mivel minden alapszabályra darabonként legalább 500 szakértő jut, és mivel nem jó üzlet mások elméleteit ismételgetni, a "guruk" kénytelenek egymás táplálkozási tervei közötti az apróbb és leggyakrabban viszonylag lényegtelen különbségeket kihangsúlyozni. A marketing és reklámok világában ezt úgy nevezik, hogy termékdifferenciálás. Azzal, hogy kiemelik az apróbb különbségeket és háttérbe szorítják a rengeteg egyezést, ami a saját és mások programja között van, tulajdonképpen a potenciálisan megszerezhető dollárokért versenyeznek.
Ugyanakkor még most tisztázzuk le, hogy én nem vádolom a táplálkozási szakértőket szélhámossággal! Való igaz, hogy vannak csapnivaló programok is. Ezeket általában elég könnyű kiszúrni, és nem is érdemelnek különösebb szót. Ezzel szemben a legtöbb szakértő valóban tudja, hogy miről beszél, tényleg képes eredményt produkálni, és teljes szívvel hisz is abban, amit csinál. A különbségek többsége köztük csak elméleti és nem gyakorlati jellegű és a programok működéséhez elengedhetetlen alapelvekben tökéletesen egyetértenek.
Ez mind rendben is van - nagyjából
Tulajdonképpen a legelterjedtebb táplálkozási programok közül sok - ha nem a legtöbb - működni fog. Hogy milyen mértékig működnek, és hogy mennyi ideig, az programonként változik. Amíg egy program lényege következetes, betart néhány alapvető táplálkozási elvet, és amíg tétovázás nélkül pontosan be is tartod és nem kevered véletlenszerűen választott más programok szabályaival, akkor biztosan lesz valamennyi eredménye. Ilyen egyszerű és ilyen nehéz is egyben ez a dolog! Mint látható, az eredmények legalább annyira függenek a pszichológiától, mint a biokémiától.
 |
|
Tonhal steak zöldségekkel - remek étel
|
De ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor először végignézed az összes gyakran említett étkezési programot mielőtt eldöntenéd, hogy melyiket használd. És ebben az értékelésben majd összezavarodsz, elveszel, és következik az elkerülhetetlen: visszatérsz a régi, nem működő táplálkozási szokásaidhoz.
Ahelyett, hogy kielemeznéd a hasonlóságokat a sikeres tervek között, az általános alapszabályokat, amelyek a pozitív, hosszú távú fejlődést befolyásolják, letérít a helyes útról az információeltérés-halom puszta látványa. Az Atkins diéta működik mindenkinek az Atkins-csapat kezei alatt - feltéve, ha követik a diétát. A Zóna diéta működik mindenkinek a Sears-csapat irányítása alatt - feltéve, ha betartják az utasításokat. A Pritkin-féle terv is működik a Pritkin-csapat segítő kezei alatt - feltéve, hogy betartják.
Mégis, ez a háromféle program nem egyforma. Hogy tudnak akkor mégis látványos eredményeket elérni egészségileg és a testfelépítésben is? Vagy úgy, hogy valamiféle varázslat segítségével a programok kifejlesztői kiválogatják a népesség azon tagjait, akiknek pont az ő diétájukra van szükségük (kétlem), vagy úgy, hogy mindegyik birtokában van bizonyos alapvető szabályoknak, amelyek fontosabbak, mint a fehérje/szénhidrát/zsír arány.
A hatékony táplálkozás 7 aranyszabálya
Nos, itt vannak az én elveim. "A hatékony táplálkozás 7 aranyszabálya" egy szemtelen és talán illegális szójáték Steven Covey könyvének címével, "A sikeres élet 7 aranyszabálya" (ami egyébként remek könyv - ajánlom olvasásra). Ezek nem a legújabb technikák a legújabb élvonalbeli diétákból, hanem egyszerű, kipróbált és értelmes szabályok, melyekhez tartanunk kéne magunkat, amikor étkezési programot tervezünk...."
Kíváncsi vagy? A teljes cikket ITT találod!
A cikkhez tartozó kiegészítéseket pedig megsasolhatjátok a calisthenics blog Facebook csatornáján ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
johnny rottenbiller 2012.03.27. 15:48:03
Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.03.27. 21:09:50
mandyedi · http://mandyedi.wordpress.com 2012.04.19. 00:18:06
Zöldség, gyümölcs is szinte csak bio, nem agyonpermetezett.
Ami különbözhet, hogy nem figyelem a zsír arányokat, de egyébként nem eszek nagyon zsíros ételeket. Olíva olaj is befigyel néha.
Az edzés előtti és utáni szénhidrát tartalomra igazából nem nagyon figyeltem eddig és a kalóriabevitelt sem számolom.
Alapvetően betartom a napi háromszori étkezést, ezek között pedig még megszoktam éhezni és akkor eszek is valamit, szóval a napi 6 étkezés alapból megvan.
Húsokból is kerülöm az ilyen párizsikat meg olcsó virsliket, amikben ki tudja mi van.
Persze mindehhez hozzáárul, hogy van egy kis kertünk zöldséggel, gyümölccsel és évente egyszer veszünk disznót amit levágunk és abból elvagyunk. Na és anyukám tudatos ételkészítése, mert ő mindig oda figyel arra, mit eszünk.
Na csak gondoltam megosztom, hogy én hogy eszek, mert a 7 aranyszabályt olvasva jó volt rájönni, hogy viszonylag egészségesen eszek.:)
Ami az elhízást illetni, szerencsére ezzel sose volt gondom, de ez inkább a jó géneknek köszönhető.