MMA. Mindenki találkozott már a kifejezéssel ami egy modern versenysportot takar. Az MMA a Mixed Martial Arts kezdőbetűiből összerakott mozaikszó, magyarul annyit tesz: kevert harcművészetek. Ezt a témát fogjuk ma körüljárni, de ahogy már megszokhattátok, egy kicsit más szemszögből.
Az MMA-t az ihlette, hogy egymásnak engedjünk különböző harci technikával rendelkező egyéneket. Persze ez nem a 21. században fordult meg először az emberek fejében, már az ókori Olimpiákon is megjelentek Pankráció néven olyan versenyszámok, ahol bokszolók és birkózók egymással küzdöttek egy közös szabályrendszer szerint.
Az MMA elődjeként ma azokat a verseny-rendszereket tekintjük, ahol különböző stílusú sportolók Full contact szabályrendszerben (vagyis teljes erővel dolgoznak), de csak a harc egy jellemző szeletével foglalkoznak. Ilyenek például a különböző grapling (földharc) versenyek. Ezekben tilos az ellenfelet megütni, megrúgni. De lehetséges, hogy éppen az állóharcon van a hangsúly, ahol meg a földharc nem engedélyezett. Ennek csúcsa a K1.
A másik oldalon pedig azon szervezetek és versenyek állnak, ahol a szabályok a legszélesebb spektrumban mozognak, ezeket nevezzük ma MMA-nak. Ezekben elméletileg az állóharc és a földharc azonos hangsúllyal esik latba. Elméletileg :)
A leghíresebb ilyen versenyek UFC néven futnak egy hatszögletű "ketrecben".
Mielőtt elvesznénk a különböző szabályrendszerek között, kicsit beszéljünk a versenyzésről magáról. Mindegyik szabályrendszer valahogy korlátozza a szabad harcot. Van ahol védőkesztyűt használnak, van ahol pusztakézzel küzdenek és a fejet (vagy a testet) védik valamilyen védőfelszereléssel. Van ahol tilos a földön fekvő ellenfelet támadni, van ahol nem. Van ahol lehet könyökkel ütni fejre, van ahol ez tiltott. A sor persze a végtelenségig folytatható, ahány szervezet - annyiféle szabályrendszer. A szabályrendszerek persze -különböző okok miatt- folyamatosan változnak. Ennek 3 fő oka van.
Az egyik a versenyzők testi épségének megóvása. Ez történhet különböző védőfelszerelések alkalmazásával, vagy éppen bizonyos támadó- és/vagy támadható felületek korlátozásával.
A másik fontos szabálymódosító a technikai változatosság fenntartása. Ennek értelmében bizonyos (bonyolultabb) technikákat több pontra értékelnek, mint az egyszerűeket. Ez az MMA-ra annyira nem jellemző, mivel itt csak a hatékonyság számít.
Amit viszont itt sem lehet figyelmen kívül hagyni, az a közönség látványos kiszolgálása. Akármilyen szabályrendszerben is küzdenek a sportolók, előbb utóbb adoptálódnak az adott rendszerhez. Így a kezdeti látványosabb meccsek után minden elkezd a hatékonyság irányába hatni, ez pedig azt jelenti, hogy a technikai repertoár vészesen leszűkül. A bunyó kezd biztonsági jelleget ölteni, ahol a két versenyző kevés kockázatot vállalva cicázik egymással. Ez nagyon jól tetten érhető ma a profi boxban is, ahol a két Klitschko fivér uralja manapság a mezőnyt. Külső szemlélőnek unalmasnak tűnő feltartó balegyeneseiket néha megsemmisítő erejű jobbegyenesekkel törik meg. Hatékony a stílusuk? Hát persze, a jelenlegi mezőnyből senki sem tud velük mit kezdeni. Látványos? Egyáltalán nem, nem is lehet őket igazán az USÁ-ban eladni.
Ez az adoptálódás ma az MMA-ban a földharcban teljesedik ki, a küzdelmek legnagyobb része a földön való technikázással ér véget.
"..A ketrecben való harcolás is folyamatosan alakult ki. A kezdetekben, Royce Gracie hajtotta a malmot a brazil jiu-jitsu számára. Majd Dan Severn és Mark Coleman hozta a birkózást, ami több földharchoz vezetett a UFC-ben, de a legtöbb birkózó egyszerűen nem tudta, hogy fejezze be a küzdelmet. Amikor Maurice Smith kiütötte Conan Silveira-t, az emberek rájöttek, hogy a küzdelem fontos része az MMA-nak. Majd Maurice Smith túlélte Mark Coleman-t bizonyítván, hogy a jó kondíció csaknem ugyanolyan fontos. Frank Shamrock, aki bármiféle harcművészeti múlt nélkül tanult bele az MMA-ba, gyorsan feladásra késztette Kevin Jackson-t az 1997. decemberi UFC Japán gálán, amivel az MMA történészei megpillanthatták az első vegyes harcművészt. Azóta több okból kifolyólag számos szabály került bevezetésre beleértve a súlycsoportokat, a 4 unciás kesztyűt, a cipő használatának a tiltását és a szabályok egy listáját, amit csak "egységes szabályok"-ként ismerünk. A balsorsú "33.UFC gálán" megrendezett Jutaro Nakao és Tony DeSouza közötti mérkőzés vezetett el ahhoz a szabályhoz, ami alapján a mérkőzésvezető újraindíthatja az akciót inaktivitás miatt. A gálán 8-ból 6 mérkőzés bírói döntéssel fejeződött be és a rendelkezésre álló fizetős (pay-per-view) helyeket is túlnőtte. A harcosok hamar rájöttek, hogy a show fontosabb, mint maga a győzelem a kilátogató tömegek szempontjából, és ugyebár ez az, ami megnöveli a jegyeladásokat..."
Így változnak tehát folyamatosan a szabályrendszerek, a folyamat mégsem érhet soha véget, mert ez egy húzd meg - ereszd meg folyamat. Ha lazábbra engedik a szabályokat, akkor a sérülésveszély növekedésével előbb-utóbb a meccsek sérülések miatt véget érnek, ami a szabályok szigorodásához vezet. Ha eltöröljük a súlycsoportokat, 85-90 kg alatt kirostálódnak a versenyzők. Ha bevezetjük... Ha a szabályok kevesebbet engednek meg, a verseny egyre jobban eltávolodik a valós harctól, ami az MMA savát borsát adja. Ha meg szeretnék őrizni a technikai változatosságot, akkor bevezetnek egy pontozásos rendszert. Ez azonban olyan technikákat kezd el preferálni, ami látványos, nehéz végrehajtani, de nem feltétlenül hatékony (Pl ugró fordulásos rúgás). Mert hát ezzel azt fejezzük ki, hogy mondjuk egy combrúgás nem ér annyit, mint egy látványos ugró rúgás, márpedig pontosan tudjuk, hogy nem így van. Ezenkívül ne felejtsük el, hogy az MMA nem tömegsport, hanem elsősorban Show biznisz, és mint ilyen, elsősorban a pénzről szól. Pénz pedig azokban a harcosokban van, akik a közönséget szórakoztatják. A túlzott földharc dominancia miatt azonban laikusoknak mind kevésbé élvezhetőek a küzdelmek. Ha a meccsek elején nem sikerül látványos kiütéssel győzni, a versenyzők a sok birkózásban besavasodnak, lelassulnak és elkezdődik az erőbeosztás, vagyis a biztonsági passzivitás.
Igazság persze itt sincs, a szabályok változnak, a versenyzők meg adoptálódnak. Így volt ez a múltban is, így lesz ez a jövőben is.
Akárhogy is nézzük, az MMA ma többé kevésbé az összes küzdőművészetre hatással van.
A mixelt szabályrendszerek mindig is arra épültek, hogy különböző stílusú küzdők egymással megküzdhessenek. Így küzdhettek meg egymással mondjuk a Kyokushin karate harcosok a Thai Boxosokkal, vagy a Brazil Jiu Jitsusok az ökölvívókkal. Ezen versenyek ki nem mondott célja persze az is volt, hogy eldönthessék az eldönthetetlent, melyik stílus a leghatékonyabb. Egyszer már írtam arról, hogy a hatékonyság csupán az adott korban, térben, időben és személlyel kapcsolatban értelmezhető. Ha tehát minden körülmény adott is (azonos súlycsoport, azonos szabályrendszer), a harcot jellemzően a két küzdő képességei (helyzetfelismerés, időzítés, ütőerő) a taktika és a pillanatnyi állapot fogja eldönteni. Hoppá, a technika szóba sem került, és nem véletlenül. Jómagam a technikai képzés szószólója vagyok, mert vallom, hogy erős várat csak erős alapokra lehet építeni. De el kell ismernem, hogy versenyszinten (kiemelkedő képességű versenyzőknél) szvsz ez már annyira nem hangsúlyos.
Manapság egyre több küzdőművészet kezdi a harcot totálban nézni. Tehát a nyilvánvaló hangsúlyok mellett, a tanulók a harc összes aspektusával egymással párhuzamosan ismerkednek. Régebben ezt különböző keresztbe edzésekkel oldották meg néhányan (pl. Judo és karate edzések párhuzamos látogatása), de hiányzott a két rész hatékony összekapcsolása. Ez az átfogó küzdelmi nézet pár évtizede még szinte csak a JU JITSU és a KEMPO iskolák jellemzője volt, de ma már például különböző karate iskolák vizsgarendszerében is megtalálhatók -az ütések és rúgások mellett- a földreviteli és földharc technikák is.
Ahogy ezeket a sorokat írom, lassan rádöbbenek, hogy ez egy mennyire komplex téma; tudtátok, hogy milyen sok köze van Bruce Lee-nek az MMA-hoz? Na erről majd legközelebb :)
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, de tényleg csak nagy vonalakban.
Manapság a különböző MMA, K1, Pride, Seidokan, stb. meccsek nagyon jól megmutatták egyes technikák használhatóságát (vagy használhatatlanságát). Így a titokzatos távol keleti mesterek helyett ma már hús-vér sportolók alakítják nap, mint nap a használható technikák körét.
De természetesen az MMA nem 100%-ban a hatékonyság fokmérője. Az önvédelemnek, a katonai kézitusának vagy éppen az eszközös harcnak olyan vetületei vannak, aminek nem sok köze van egy szabályok közé szorított, profik által vívott küzdelemnek. Azonban a két terület mégis sokban fedi egymást. Az emberi anatómia behatároltsága miatt a különbség sokkal inkább a stratégiában és a taktikában fog megmutatkozni, és nem pedig a konkrét mozdulatokban. Ha tehát a mai igényeknek megfelelő, hatékony küzdelmet szeretnénk tanulni, elengedhetetlen, hogy olyan küzdőművészeti ágat válasszunk ami megfelel ezen kritériumoknak.
Mindenki eldöntheti, hogy a harcról alkotott elképzelései egyeznek-e az edzéseken általa gyakoroltakkal.
Kiegészítő információkat a calisthenics blog facebook oldalán találhattok. Like?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SmD 2012.03.11. 16:23:42
Szerintem az mma eléggé egyértelműen ki is mutatta, hogy melyik küzdő stílusok a leghatékonyabbak : brazil jiu-jitsu, thai-box, birkózás.
Lehetne ezt ragozni de minek - ez van.
Nem arról van szó, hogy egy taekwondós, karatés, ökölvivó, kung-fus stb.stb nem lehet bajnok mma-ban. Lehet hiszen van rá példa de honnan jön a legtöbb mma bajnok? A mintát a nagy számok hozzák ki, azok pedig azt mondják, hogy brazil jiu-jitsu, thai-box, birkózás.
A k1-ben is a thai-boxból jön a bajnokok zöme, mégha a muay-thai nyugati, főleg holland hatásra meg is változott (kevesebb klincselés, több ütéses rúgásos kombó).
Akármilyen küzdősportot vagy harcművészetet is űztél a múltban, lehetsz bármekkora tehetség, gyakorlatilag nem készülhetsz úgy egy mma-s meccsre, hogy nem edzel bjj-t, thai-t vagy wrestlinget, mert bedarálnak seperc alatt! És ez nem azért van mert ezeket a küzdő stílusokat többen űzik hanem mert hatékonyabbak. Lehet szerencséd 1x-2x és szép látványos tékvandós rugással kifekteted az ellenfeleid a tömeg pedig téged ünnepel, majd jön egy bjj-s aki meglepetésedre levédi és elkerüli a szép magas rúgásokat, majd megcsinálja rajtad a láblakatot és fél évig mankózhatsz (utána pedig jön még egy és még egy és...).
„...A ketrecben való harcolás is folyamatosan alakult ki. A kezdetekben, Royce Gracie hajtotta a malmot a brazil jiu-jitsu számára. Majd Dan Severn és Mark Coleman hozta a birkózást..."
Amikor ez az egész mma kezdődött a 1990-es évek elején az emberek nagyon meglepődtek azon, hogy a „birkozósok" mennyire ledominálták az „ütéses-rugásosakat“. Ez azért volt mert egy birkozónak vagy bjj-snek elég volt 2-3 hónapos gyorstalpaló az állóharcból ahoz, hogy az esetek 80 százalékában közel kerüljön az állóharcos ellenfélhez, lefogja, földre vigye és befejezze a meccset a maradék 20 százalékban meg betalált az a bizonyos ütés vagy rúgás és sötétség :D
Majd eltelt egy-két év és az állóharcosok makacsabbik rétege megtanult védekezni a takedownok ellen amivel alaposan megnehezitették a „birkozósok“ dolgát. Utána a birkozósok makacsabbik rétege megtanult egész hatékonyan ütni és rúgni és ez így megy a mai napig.
A mai mma bunyósok színvonala már brutális. Roy Gracie az első bajnok ma már nem lenne benn a top 20-ban a 75 kilósok közt! Openben meg még akkor is ellene fogadnék ha lovagi páncélban és kardal a kezében menne az oktagonba. A maiak már mindenben jók. Álló vagy földharc, támadás, védekezés, tehnikai tudás, erő és állóképesség. Egyszerűen elképesztő hova fejlődtek ezek a bunyósok.
Pár éve azt mondtuk, hogy Fedor legyőzhetetlen és hol van most? Ma azt mondjuk Jon Jones legyőzhetetlen, szinte már-már a tökéletesség határát súrolja, de ki tudja mi lesz 3-5 év múlva?
Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.03.11. 18:48:31
A K1 versenyek nagy részét -ha jól tudom- Kyokushin karate előélettel rendelkező sportolók nyerték meg (Semi Schilt, Andy Hug). Ezzel nem a thai box hatékonyságát, csak a felsőbbrendűségét vitatom.
A sportolók egyre jobbak és hatékonyabbak. Köszönhető ez a technikának (videóról fel tudnak készülni egymásból a versenyzők), a modern edzésmódszereknek és nem utolsósorban a rengeteg illegális szernek amik magukba tömnek a felkészülés során. Ettől persze még csodálatraméltó a teljesítményük, csak a képlethez ez is hozzátartozik.
SmD 2012.03.11. 22:23:33
A küzdő stílusok hatékonyságát nyilván többféleképpen le lehet mérni de a legkézenfekvőbb mód ha két stílus képviselője megküzd egymással. Erre gondoltam és az mma is ezt teszi lehetővé.
Önvédelemnél a körülményektől függ. Egy darab pusztakezes támadó-dulakodást kezdeményező ellen pl. diszkóban, szórakozó helyeken (ahol a leggyakrabban fordulnak elő az ilyen szituációk) nem látom miben lenne hátrányban a bjj más stílussal szemben. Két-három támadó ellen valóban hatékonyabb valamelyik ütő-rúgó stílus feltéve ha a védekező jóval képzettebb és-vagy erősebb a támadóknál, hiszen csak ekkor tudja gyors ütésekkel-rúgásokkal hatástalanítani a több ellenfelet.
Fegyveres támadó ellen pedig a legjobb stílus a 400 méteres síkfutás vagy a parkour (tereptől függően), de lőfegyver ellen ez sem sokat segít.
A k1 verseny 8 eddigi győztese közül csak az általad említett kettő jött karatéból a többiek thai és kick-box (nehéz megmondani, hogy pl. hollandiában mi a különbség a thai és kick-box iskolák között...szerintem semmi). A középsúlyú k1 bajnokok közül is csak 1 versenyző jött más stílusból.
Semmy Schilt edzéseit nézve nem igazán a karatéra aszociálok, noha az egyik edzője Cor Hemmers judósként kezdte majd karatézott végül ő is a thai-boxnál kötött ki és a mai napig ezt oktatja.
Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.03.12. 14:52:27
Ez mindaddig így van amíg bizonyos körülmények között vizsgálod őket. Tehát feltételezed, hogy a küzdők:
1. Azonos neműek
2. Azonos súlycsoportúak
3. Mindketten felkészült harcosok
4. Azonos szabályok között küzdenek
5. Egy az egy ellen, pusztakézzel, feladásig küzdenek.
6. Felkészültek a sportszerű harcra
7. Nem állnak alkohol vagy drog hatása alatt
Az MMA ebben a feltételrendszerben mutatja, hogy ki a legjobb.
De már ennyiből is látszik, hogy még sportkörülmények között is viszonylag könnyű olyan feltételrendszert teremteni, ami felrúgja a fenti szabályokat. Utcán, harctéren, stb. meg 90%-ban ez van. Gondolj csak bele, hogy egyetlen feltevés megváltoztatása mennyiben is változtatja meg az ideális küzdelem képét. Például mi az esélye annak, hogy egy nő le tud combrúgással KO-ztatni egy minimálisan is felkészült férfi küzdőt? Vagy kiütni esetleg? És mi az esélye annak, hogy egy 70 kg-os küzdő legyőz egy 100 kilóst?
És mehetünk tovább is. Sportküzdelemnél felkészülsz a küzdelemre (Erre edzel az edzéseken, tudod az ellenfél mit csinálhat, valószínűleg mit fog és mit nem fog csinálni. Terepen ezt ugye nem tudhatod biztosan.
Vagy például adj egy kést egy vívó kezésbe és máris átértékelődik sok olyan dolog, amit a pusztakezes harcról eddig tanultál.
Külön kiemelném a 6-os pontot. Terepen a támadások általában felkészületlenül érnek. Így a stresszkezelés sokkal hangsúlyosabb, mint bármilyen technika. Ez bebizonyosodott már rengetegszer. Tanulmányok vannak arról, hogy éles helyzetben amerikai rendőrök két méterről több mint 50%-ban célt tévesztenek. Mi az esélye annak, hogy lőtéren egy rendőr két méterről nem találja el a céltáblát?
Ugyanígy van ez a terepen pusztakezes küzdelmeknél is. Kialakul a csőlátás, csőhallás, eltűnnek a finommotoros képességek, belép a Hicks törvénye, az OODA loop, előjön az adrenalin. És ez korántsem az összes változó a képletben.
Sportszerű küzdelmekben ezek szóba sem kerülnek (sresszkezelés), vagy nem károsak (csőlátás) vagy éppen másképp hatnak (Hicks törvény).
Nyilván a fentiekkel nem azt akartam kifejezni, hogy egyik-vagy másik stílus hatékonyabb-e, hanem a kiválasztásnál fontos, hogy a küzdelmet hogyan képzeled el.
Örülök, hogy írtál amúgy mert ezek a beszélgetések engem új inspirációkkal töltenek fel; úgyhogy a BJJ-re való válaszom egy új poszt formájában fog testet ölteni a mai nap folyamán. ;)
Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.03.12. 15:08:57
Magyarországon is kezdődik valami ilyesféle, mind a karate klubok szintjén, mind a versenyekre épülő MMA klubok szintjén:
1. www.totalfightteam.hu/mma.php
2. www.redcorner.hu/
stb...
SmD 2012.03.13. 11:55:10
"...Ez mindaddig így van amíg bizonyos körülmények között vizsgálod őket..."
Persze ezt nem is vitatom, hiszen mint írtam főleg az mma-ra gondoltam 1 küzdő 1 másik küzdő ellen. Az mma szabályrendszere lehetővé teszi, hogy a legtöbb küzdő stílus képviselője használhassa a saját harcmodorából hozott tehnikákat.
Terepen meg ugye, főleg ha valamilyen fegyver van az ellenfélnél mindig lutri. Pusztakezes terep küzdelmeknél mondjuk pl. egy szórakozóhelyen egy diszkópatkány az esetek 70-80 százalékában alul marad egy képzett ellenfél ellen (mindegy hogy az karatés, boxoló, birkozó, krav-magás stb.) ezért írtam, hogy egy ellenfél ellen, pusztakezes küzdelemben a bjj sincs hátrányban terepen a thai boxról nem is beszélve. Csak ugye a probléma az, hogy a diszkópatkányok általában 2-3-an támadnak mert egyedül nem is mernek vagy ha igen akkor sunyi módon oldalról vagy hátulról amikor az ember nincs résen.
Egy ismerősömmel párszor beszélgettünk erről a dologról ő hosszú évekik volt kidobó-ember (judo és ökölvívó múlttal rendelkezik) legalább annyit bunyózott terepen mint versenyeken. Ő azt mondta, hogy számára maga a verekedés az esetek többségében könnyebb volt terepen mint versenyen mivel az ellenfelek legtöbbször nagyon képzetlenek és az adrenalin miatt össze-vissza hadonásznak esetlen parasztlengőikkel. A pszihikai résszel neki soha nem volt problémája (ez nála gondolom adottság kérdése), sőt főleg a kidobóskodása elején alig várta hogy lecsaphasson valakit (aztán mér van rossz hírük a kidobóknak :D).
Egy idő után kialakult nála egyfajta rutin. Menj elébe a dolgoknak, légy gyorsabb mint a diszkópatkány. Ha látta, hogy valami huzavona van odament és akin látta, hogy a legjobban pattog azt nem kezdte el nyugtatgatni meg békítgetni hanem egyszerűen kiütötte, gyorsan és váratlanul. A gyerek kifeküdt kihúzták aztán mikor magához tért elbeszélgettek vele.
Ha több emberből álló csoporttal volt valamilyen probléma, olyanokkal akiket nem ismert, mindig kinézte magának a legerősebbnek tűnőt vagy azt aki körül láthatóan csoportosult a többi és igyekezett őt "likvidálni" a "csapd le a vezért a többi általában beszarik jeligével". Az ő állítása szerint nála ez a dolog a legtöbbször bevált. Persze néha ő is mellé fogott, olyankor belépett a bunyóba a többi kidobó is (vagy ő segített a másiknak ha annak nem jött össze a dolog).
Persze a szórakozóhelyekre is tekinthetünk úgy mint egy specifikus területre amihez ugyanúgy adaptálódnak a "szereplők" mint pl. a küzdősportokhoz de azért a legtöbb terep-bunyó szórakozóhelyeken és kocsmákban alakul ki főleg az alkohol és egyéb szerek hatására. Szerintem az egyik, megoldás szempontjából legnehezebb terepszituáció, az utcai rablótámadás, mivel ilyenkor az esetek többségében minimum kés van az támadónál.
Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.03.13. 13:48:50
Bár minden támadás egyedi, mégis vannak bizonyos közös jegyek. Disco-ba eleve nem megy le az ember egyedül, tehát eleve megdől az egy-egy ellen koncepció. Ha simán szórakozó diszkópatkány oldaláról nézem a dolgot, támadás esetén a legjobb védekezés ilyenkor tényleg a kidobók látókörébe kerülni, akik teszik a "dolgukat". Ha kidobói oldalról nézzük, akkor pedig az van amiket Te is leírtál (Amúgy ha visszaolvasod az Önvédelmi gyakorlás I-II. bejegyzéseimet, kb. ugyanezeket említettem én is)
Csapatban lenni terepen (kidobóként, rendőrként, katonaként) vagy egyedül állni az utcán két orkkal szemben nagyon nem ugyanaz. Bármelyik edzőtársammal az oldalamon hatványozódik a védekező képességünk, hiszen ugyanazon taktikai elv alapján tennénk a dolgunkat. Egyedül azonban csak magadra hagyatkozhatsz.
Az MMA ma az egyik legjobb módja, hogy különböző technikákat összeeresszünk. Csakhogy a technikák az évezredek során soha nem úgy alakultak ki, hogy azonos súlycsoportban azonos korú és nemű ellenfelek egymással harcoljanak. Hanem úgy, hogy volt egy félszemű, hórihorgas, törpe, tömzsi, nagycsöcsű valaki, aki le akarta győzni a hétszűnyű koponyányimonyókot. Erre kialakult egy harcmodor, ami másoknak vagy hatékony volt, vagy nem. Az MMA a technikák haszálhatóságának az egyik fokmérője. De az MMA nem kizárólagos fokmérő, mert van amely technika a meglepetése okán hat, azonban ha ismered az ellenfeledet, akkor nem alkalmazható. Tudod hogy van a mondás, úszülöttnek minden vicc új. Ezenfelül azért sem a hatássosság fokmérője az MMA, mert ha bevezetnék mondjuk a heretámadást, az alapvetően alakítaná át az egész földharcot. Illetve, ha engednék a könyöktechnikákat, akkor minden meccs egymenetes lenne, mint a régi (és az újkori) Muay Thai meccseken. És akkor mindenki ehhez a harcmodorhoz adoptálódna, és akkor az egész földharc úgy ahogy van felejtős lenne, mert mindenki igyekezne távol maradni, vagy beltávon legkisebb gondja is nagyobb lenne annál, mint hogy le akarja vinni a másikat. Persze a földharc nem ördöktől való, nemhiába terepen is nagyrészt a küzdelmek földön fejeződnek be. Csak különbséget kell tenni aközött, hogy direkt mindketten lekerüljünk a földre, vagy csak az ellenfél kerüljön le.
Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.03.13. 15:13:23
fighter.blog.hu/2010/08/13/konfliktus_es_eroszak
Én mondjuk tovább is bontanám ezeket a szinteket, de most maradjunk ezeknél. Itt a legközelebb az első pontokhoz mondjuk az ún önvédelmi irányzatok állnak, az utolsóhoz pedig a küzdősportok. Persze nincs éles határ, de a hangsúly egyértelmű. A legtöbb küzdőművészet az egyes szinttel foglalkozik, esetlegesen a kettessel.
Statisztikák szerint ha kitörünk az áldozat szerepéből, a támadás 80%-ban elhal, hiszen a támadó könnyű célpontot keres. És igen, tudom, hogy ott van az a 20% is.
Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.03.13. 15:23:14
És láthattuk a Kick Boxnál, hogy ez hova vezetett. Önálló stílussá vált (jellemző technikákkal és taktikával), és a nyílt versenyeken is csak elvétve akadtak más stílusból érkezett küzdők. Ugyanezt az utat fogja bejárni az MMA is szerintem.
SmD 2012.03.13. 21:08:04
"...Illetve, ha engednék a könyöktechnikákat, akkor minden meccs egymenetes lenne, mint a régi (és az újkori) Muay Thai meccseken. És akkor mindenki ehhez a harcmodorhoz adoptálódna, és akkor az egész földharc úgy ahogy van felejtős lenne..."
Az mma-ban nincsenek és soha nem is voltak tiltva a könyöktehnikák, sokan használják és számos látványos k.o győzelem született belőle. Az egyik legjobb védekezés ellene ha magadra húzod az ellenfelet és lefogod karjait akár állva akár fekve. Többek közt ezért szoknak annyira rátapadni az ellenre a ketrecnek nyomott felek, hogy szinte átteszik a fejüket a másik vállán keresztül a hátára.
Az UFC-ben egyetlen könyöktehnika van tiltva az úgyn. 12-6 os könyök (Jon Jonest is ez miatt diszkvalifikálták). Amúgy Jon Jones egyik ismertetőjele a gyakori könyök használat brutálisan üti őket. De pl. a Pride-ban ez sem volt tiltva, sőt a földön fekvő ellenfelet is fejbe lehetett rúgni vagy a fejére ugrani. Régebben a tarkó ütések is meg voltak engedve ennek ellenére az alap tehnikák nem nagyon változtak.
Persze a tökönrúgás az más tészta. Minden mma-s vaspelenkában szaladgálna a ketrecben :DDDD
Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.03.13. 21:45:08
Ez az egész MMA dolog még nagyon gyerekcipőben jár, egyenlőre még ott tartunk, hogy -néhány kivételtől eltekintve- különböző stílusú harcosok keresztbe edzenek. Ha majd kiöregszik egy generáció és a többség kizárólag MMAra edz, akkor majd letisztul ez is-gondolom. Egyenlőre még nem volt komoly baj, de előbb-utóbb lesz, és ekkor majd betiltják (húzd meg, ereszd meg)
Az biztos, hogy számtalan országban nem rendeznek olyan Thai box versenyeket, ahol van könyök (komoly sérüléselőzmények miatt). Sőt, a tradicionális karatéban is engedélyezett volt régen pl a testre a kontakt. Aztán a küzdők szépen rájöttek, hogy forduló rúgásból milyen jó kis gyomor Ko-k lesznek. Aztán az egyik versenyző belehalt egy ilyen rúgásba és betiltották. Mondom, az MMA még fiatal sport, és egyenlőre a harcosok az elithez tartoznak, sokat bírnak :)