Mike Tson minden idők egyik leghíresebb és legnézettebb ökölvívója. Pályafutása igazi hullámvasút; a Brooklyn utcáitól a nevelőintézeten át eljutott oda, hogy 20 évesen minden idők legfiatalabb világbajnokaként vonuljon be az ökölvívás történetébe. 1987-től 1990-ig 3 éven át egyedül ült a három világszervezet (WBC, WBA és IBF) nehézsúlyú trónján. 

Tizenhárom éves korára pedig valóságos bűnlajstrommal rendelkezett már, és a környékbeli rendőrök ismerték, mint a rossz pénzt. Egy ilyen balhé után a New York-i Tyron javítóintézetben kötött ki.
Itt ismerkedett meg Bobby Stewarttal (az egyik őrrel), aki korábban profi ökölvívó volt. Stewart elkezdte ökölvívásra tanítani a sácot, majd mivel úgy gondolta, hogy tehetséges és a korához képest nagyon erős, egy alkalommal elvitte Mike-ot, hogy bemutassa Cus D'Amatonak az egykori nehézsúlyú bajnok Floyd Petterson volt edzőjének. Tyson élete ezzel 180 fokos fordulatot vett. D'Amato fiatal ökölvívókkal foglalkozott azóta, hogy Floyd Pattersonból az addigi legfiatalabb nehézsúlyú világbajnokot faragta. Cus D'Amato még Patterson bukása után, mikor mélyponton volt, egyik barátjának az ideális nehézsúlyú világbajnokról beszélt, amilyennek ő megálmodta: "Közepes magasság, villámgyors lábak, gyors kezek és acélos áll. Mindenre elszánt, fogékony és buzgó tanítvány." D'Amato leírása ráillett Tysonra, pedig mikor ezt megálmodta, Mike még meg sem született.
Mikor D'Amato először meglátta Tysont a catskilli rendőrkapitányságon, ahol Stewart bemutatta neki, azt mondta: "Íme, egy nehézsúlyú világbajnok. Ha Ő akarja, akkor az lehet belőle, csak rajta múlik." D'Amato konkrét tervekkel kezdte el a fiatal Tyson felkészítését. Megálmodott magának egy bajnokot, és szerette volna létrehozni az alkotást. Tysont Floyd Pattersonnal ellentétben más módszerekkel edzette, mivel a fizikai paramétereik lényegesen eltértek. Mivel Tyson alacsonyabb volt az átlagos nehézsúlyúaknál, ezért D'Amato ezt a tulajdonságát akarta kiaknázni. A teoriája az emberi test életpontjaira és támadható felületeire alapozódott. A májra, a vesére, a szívre, a bordákra és természetesen az állra. Azt is vallotta, hogy egy harcosnak a veszélyek és a fájdalom azok, amikre szüksége van ahhoz, hogy igazán legyőzhetetlen bajnokká váljon. Cus D' Amato elmélete szerint a gyáva és a bátor ember között nincs különbség. Mindketten félnek. A különbség a két ember között mégis az, ahogyan az adott szituációban cselekszenek. Mindig szorult és veszélyes helyzetekbe hozta a tanítványát, hogy lássa, mire lesz képes. Miután nyomás alá kerül valaki, akkor derül ki, hogy mennyit is ér valójában. Ezek a gyakorlatok D'Amato hite szerint nagymértékben fejlesztették a jellemet, és növelték a küzdőképességet...

Nehézsúlyú létére igencsak fürgén mozgott és testfelépítése azt is jól szemlélteti, hogy a kidolgozott izomzat nem minden esetben lassítja be a harcost - ellenben minden ütőerő alapja. Stílusára jellemzőek a köríves technikák, -a Klicsko fivérekkel ellentétben, akik egyenes ütésekkel operálnak- Mike főleg belharcos távon dolgozik. Horgok, felütések és parasztlengők vannak itt műsoron - a legjobb fajtából. Látványosság, ütőerő, show...ez hiányzik a mai profi ökölvívásból!
A calisthenics blogot megtalálhatjátok már a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.