Mostanában mindenki ememázni akar függetlenül attól, hogy akár az alapfogalmakkal is tisztában lenne. Sokat gondolkoztam, hogy milyen irányból is közelítsem meg ezt a témát. Ha visszaolvastok néhány bejegyzést, talán összeáll a fejetekben egy bizonyos kép erről az egész MMA dologról. Most szeretném egy új megvilágításból (versenyzői, oktatói) körüljárni a ketrecharc lényegét. Olvassátok hát Molnár Gábor Brazil Ju Jitsu instruktor autentikus írását a témához kapcsolódóan.
"Mivel erősödik az érdeklődés a ketrecharc irányába, néhány gondolatom megosztanám veletek, csak hogy értsétek, mit miért teszek, mit miért nem.
Nem hiszek abban, hogy ha mindent akarsz tudni pusztakezes harcban, arra elég egy élet. Ezt természetesen olyan tudásra értem, ami túlmutat az "üssük át a falat" mentalitáson - amivel egyébként nincs semmi baj, csak van még azon túl tanulási lehetőség.
Ugyanakkor ha belemész egy totális harcba, nem lehetsz felkészületlen az ellenfél eszközkészletét tekintve.
A véleményem szerint az a legjobb hozzáállás, hogy egy területet kiművelsz, amin a legjobb tudsz lenni, a többi területtel szemben pedig felkészülsz alap taktikai, technikai elemekkel.
Az amatőr - profi résznél még kitérek erre részletesebben, itt most csak a két fő alapvetés legyen árnyalatok nélkül: ha állóharcos vagy, készülj a földharcos ellen aszerint, hogy meg tudd akadályozni a földrevitelt, és legyen némi rálátásod, mi történhet nagy vonalakban, ha mégis lekerülnél, ha pedig birkózóként harcolsz bunyóssal, tudd magad védeni annyira, hogy ne tudjanak kiütni. legyen stratégiád, technikád a kapcsolódásra, hogy el tudd kapni az ellenfeled.
Nem szerencsés szerintem, de ha mégis ez minden álmod, akkor erre alakult csapatban kell kezdeni - Magyarországon nem sok ilyen van. Egy MMA klub rendszerként, stílusként foglalkozik a ketrecharccal, jó alternatíva, ha bunyózni akar valaki.
Ez azonban egy olyan specializáció, ami több mindenből akar jó lenni valamennyire. Viszont ha egységnyi időt fordítasz mondjuk 3 területre (ütés-rugás, földrevitelek, földharc befejezésig), egyrészt háromszor annyi idő kell ugyanannyi anyag megtanulásához, másrészt a tapasztalat az, hogy nem is lehet úgy egy területet sem kiművelni igazán (az első pontra is utalva).
Egy nagyon jó példát hallottam erről: ha öttusázik valaki, arra egy lovas azt mondja, hogy nem tud igazán lovagolni, egy vívó, hogy nem tud igazán vívni, egy úszó,... Hiába olimpikon - ha az eredményeket összehasonlítjuk a specializáltakkal, akkor egy úszóval szemben bizony esélye sincs.
Ez alapján tehát, ha MMA klubban kezdesz, jó lehetőség, de nem leszel olyan jó egy területen sem, mint aki eszerint edz - ha pedig speciális területen kezdesz, a terület kiművelésére időt kell hagyni, nem MMA szerint kell edzeni kezdésnek, ketrecbe csak haladóként szabad menni, az saját területed uraként.
Perspektíváját tekintve a BJJ sokkal jobb lehetőség. MMA-val ma Magyarországról kijutni a nemzetközi mezőnybe, nemzetközi jegyzett versenyre, komoly, értékelhető, elismert eredményt elérni nagyon nehéz, szerintem konkrétan szinte lehetetlen. A prózai magyarázata: nem engedheti meg magának senki, hogy beleöljön pár évet csak ebbe, nincsenek szponzorok, akik ilyen szinten felkarolnának valakit, nincs erre profi menedszment, avagy sport-lobby háttér - mégcsak valóban komoly példa sincs...
Ezzel szemben BJJ-vel világversenyekre eljutni és ott eredményt elérni, mint azt az iskolánkban is számos példa mutatja, nagyon is konkrét lehetőség, elérhető szorgalommal bárkinek, komolyabb anyagi ráfordítás nélkül is. (Ahhoz képest szerintem legalábbis nem beszélhetünk komoly anyagi áldozatról, hogy utána valaki VB, vagy EB helyezetnek, bajnoknak mondhatja magát.)
A versenyzésben levő távlatok mellett még a technikai sokszínűség, a játékosság, a könnyed kikapcsolódási lehetőség, és más ilyen hasonló tényezők is a BJJ javára szólnak.
Ez a legkönnyebb kérdés: ha jó harcos vagy, esetleg már voltál ketrecben is, nem kihívás az utcai harc. Technikailag lényegesen könnyebb megoldani, nem előzi meg egy stresszes tudatállapot általában, az ellenfél pedig a legritkább esetben a felkészülése csúcsán lévő képzett harcos - amilyen viszont a ketrecben áll szemben.
Veszélyességét tekintve természetesen az utcán nem tudhatod - bármi lehet a vége, míg a ketrecben azért ilyen szinten nem kell félni a veszélyei ellenére sem; a tapasztalat mégis az, ha konkrét harci tapasztalatokat szerez valaki a napi gyakorlással, nem jelent megoldhatatlan problémát egy sporton kívüli konfliktus.
Az eszköz használata és az ellenfelek száma persze más kérdés, más téma, nem az MMA-val kapcsolatos.
A durva sérülések lehetősége miatt a testet praktikus jól felkészíteni. Ezen én nem csak az erősítést értem, sőt. Lényegeseb sokkal a test rugalmasságát, mozgékonyságát fokozni, fel kell készülni a szigorú helyzetekre dinamikus válaszokkal, képessé kell válni az erőlködést nélkülöző harcra, a könnyed, laza mozgásra, reakciókra.
Az erősítést tekintve kiemelten fontos a nyak megerősítése, ha nem bír valaki birkózó múlttal. Has mellett a háttal, derékkal is ugyanolyan fontos foglalkozni. A vállaknak erősnek kell lenni, hogy ne sérüljön, ugyanakkor nagyon fontos a mobilitása is, és a képesség a könnyed használatára - a merev vállak rögtön szemet szúrnak a harcban. A karokat tekintve a bicepsz a legkevésbé fontos, sőt, ha nagy, az kifejezetten hátrány, a vérellátása csak úgy nyeli az oxigént. Az alkar bír központi jelentőségel, illetve még a csukló, kézfej, ujjak. Csípő és lábak megerősítése alapvető - a boka és lábfej is a része!
Sok és speciális állóképesség gyakorlat.
És meccsek között több hónap pihenés - különben tönkre mész.
A fenti pontokhoz kapcsolódik ez a kérdés.
Profinak nem az tekinthető, aki pénzért bunyózik, hanem akinek ez a munkája. A napi feladata az edzés, annak minden területe: testhasználat fejlesztés, erősítés, állóharc gyakorlás, birkózás gyakorlás, finisek gyakorlása. Minden nap, napi tematikával, felkészülési programmal, ütemezéssel, naplóval, reggeltől estig - az adott területeknek megfelelően képzett szakembereivel (tehát több edző, ezeknek mind külön oktatói honorárium fizetése...). Komplett tudás így szerezhető. Emellett kiemelten figyel az egészségére, táplálkozására, testi épségére, mert enélkül nem képes elvégezni a munkát. Tehát nem is az a kérdés, hogy pénzért csinálod-e, hanem van-e hozzá háttered, hogy csináld + még keress is a mindennapi megélhetésre. Elárulhatom, hogy ma kis hazánkban a felkészülés, az edzések díja, a táplálkozás, a kiegészítő tevékenységek (szauna, konditerem, masszőr...), és fizetés erre a tevékenységre... - nem létező életforma.
Ha amatőr valaki - tehát dolgozik, tanul, és mellette edz -, akkor jobb, ha az edzésre szánt idejét a harc egy területének szenteli. Így is nagyon hatékonnyá tud válni.
Magyarországon a bjj-vel ma még nagy előnyre lehet szert tenni rövid idő alatt, mert kevesen foglalkoznak vele, mindenki állóharcos, legfeljebb birkózott, judózott. Ugyan ez most hazabeszélés természetesen, de teljesen igaz - a bjj hazánkban nagyon nehezen verhető titkos fegyver jelenleg az MMA hazai mezőnyében, különösen az amatőrnek nevezett mezőnyben.
Ha nincsenek is komoly tervei valakinek a ketreccel kapcsolatban, akkor is érdemes mérlegre tennie, mit kockáztat miért cserébe - még azzal együtt is, hogy a ketrecben küzdeni a harc teteje.
Beteg, maradandó sérüléssel élő (pl. térdszalag nélküli), vérnyomásproblmás jobb, ha kerüli. Ma Mo-on nem éri meg kockáztatni: nem számontartott dicsőség, nem megfizetett.
Oktatónak nem szabad tanitói állapotból, még akkor sem, ha az oktatás mellett jár valahova edzeni. Az emberekkel foglalkozás olyan tudatállapotot igényel és tart fenn, ami szöges ellentéte a ketrecben szükségesnek (tolerancia, segítőkészség, elfogadás). Ebből a státuszból a harc előtt minimum egy hónappal ki kell szálni, elvonulni, győzni akarást tanulni, felkészülni, "lealjasodni". Ez nem jelenti, hogy tahóvá kell válni, vagy el kell dobni a harcművészet alapértékeit - az érti, aki benne van. Ráadásul egy oktatónak azért presztiskérdés is, hiszen egy iskolát képvisel, a tanítványaiért harcol - ma ezt itthon nem tudják megfizetni: se azt, hogy kiszállj a pénzkeresetből minimum egy hónapra, se a vereségből fakadó elismertség visszaesésének kockázatát.
Ezek mellett a "csakúgy kipróbálnám" akár nem is rossz, de külön erre való speciális felkészülés nélkül felelőtlenség kiállni.
Az utolsó kettő a saját példámból merített tudás - még akkor is, ha nekem jól sült el, ezt tanultam belőle, nem javaslom..."
Ha úgy érzed, csatlakozz hozzánk a Facebook-on :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
whatthef 2012.04.10. 11:47:09
Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.04.10. 12:35:40
calisthenics.blog.hu/2012/03/19/cim-nelkul_4670
Molnár Gábor véleménye csak a serpenyő egyik fele, ahogy írta is - nem foglalkozott a utcai harc fontos vetületeivel, természetével (eszközök, több támadó, váratlanság, stb.) Az utcai harcra való hatékony felkészülés nagyon komplex folyamat: az én véleményem valahol középúton van. Egy harcos felkészültségét nem pótolhatja egy önvédelmi megközelítésű képzés és fordítva - egy önvédelmi képzést nem pótolhat semmilyen sportcélú gyakorlás.
whatthef 2012.04.10. 12:43:54
Egyébként teljesen egyetértünk, a kettő együtt alkot kerek egészet.
SmD 2012.04.12. 21:00:52
Ez egy nagyon találó mondat. A küzdősport múlttal rendelkező egyén általában jóval gyorsabban és efektívebben elsajátítja az önvédelmi tehnikákat. Persze a ksport múlton nem pár hónapos múltat kell érteni hanem több éveset, versenytapasztalattal. Lehet példa az ellenkezőjére is de nem ez a jellemző. Persze ez nem azt jelenti, hogy aki nem rendelkezik ilyen múltal az ne is fogjon bele az önvédelem tanulásába csak tovább fog tartani az elsajátítása.
"...Jó cikk, kivéve az utcai harcra vonatkozó részt, az nagyon naív szemléletet tükröz szerintem :( ..."
Szerintem az utcai harcról szóló rész korrekt. Figyelembe kell venni, hogy itt elsősorban a cikk szerzője olyan szituációkra gondol(hato)t amelyek a legtöbbször előfordulnak szórakozóhelyeken, utcán, tehát veszekedés, lökdösődés, dulakodás-ból kibontakozó ütésváltásra-bunyóra.
A több támadó és vagy fegyveres támadó elleni dologról senkinek se legyenek olyan illúziói, hogy majd krav-magával (és a többi videókon prezentált tehnikákkal) többet fog elérni mint pl. thai-boxal. Mindkettőnek egyformán kicsi lesz az esélye a győzelemre.
Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.04.13. 11:46:58
Pontosan! :)
defendo.hu/olvasnivalok/kuzdelem-tobb-tamado-ellen
whatthef 2012.04.16. 14:59:39
Erre gondoltam. Nem kihívás, amennyiben az utcai harcot párbajként képzeljük el, ahol két ember odaáll, hogy most jól megverekszenek. Csak hát a valóság nem így szokott kinézni sajnos. Az emberek gyakran akkor jönnek rá, hogy utcai "harcban" vannak, amikor már bekapták az első támadást, és pl. a földön vannak, erősen véreznek, vagy éppen kitört néhány foguk.
SmD 2012.04.18. 15:57:23
"...Az emberek gyakran akkor jönnek rá, hogy utcai "harcban" vannak, amikor már bekapták az első támadást,..."
Igen az emberek akik nem foglakoznak küzdő vagy önvédelmi sportokkal de szerintem egy mma-s ezt könnyebben felismeri mint az átlagember vagy nagyobb esélye van minél kisebb sérüléssel megúsznia mint az átlagembernek még ha földre kerül is.
Ha hirtelen jön a támadás vagy olyan szögből ahol nem látható akkor bárkit ki lehet fektetni még a legképzettebb önvédelemmel foglalkozókat is.
Én ilyesmire gondoltam ahol a ksport múlt előnyös:
www.youtube.com/watch?v=_d3KM_OMOxk
www.youtube.com/watch?v=F2pqsRwLiVM&feature=related